Történelem és kultúra

 -TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS

A mai Közép-Amerika területére, az ún. Mezoamerikába kb. 20-25.000 évvel ezelőtt érkeztek nagyobb számban különböző népek. A terület nagy volt, az emberek száma alacsony. Számtalan kis önálló kultúra kezdett kifejlődni ezen a területen. Az első, emlékeit ránk hagyó emberek az olmecek voltak, Krisztus előtt kb. 1500 évvel. A legrejtélyesebb emlékeik az olmec fejek, amelyekből nem maradt fenn több mint két tucat. Ezek a fejek több méter átmérőjűek, nem lehet tudni pontosan, hogy mit ábrázonak, de valószínűleg harcosokat, akik furcsa alakú sisakot viselnek. A máig megválaszolatlan kérdés ezekkel a fejekkel kapcsolatban - hasonlóan a dél-angliai Stonehenge-hez - az, hogy a fejek fellelhetőségétől több száz km-re van csak olyan kő, mint amiből kifaragták azokat. 
Az olmec-ok után léteztek hosszabb-rövidebb ideig domináló kultúrák - Alban, Zapotec - de az igazán jelentős nép a maya volt. A maja tulajdonképpen egy gyűjtőnév, egy bizonyos korban élt, hasonló kultúrával rendelkező és számos törzset magában foglaló népcsoportra.

Időszak szerint megkülönböztetünk preklasszikus, klasszikus és poszt-klasszikus kort a maja történelemben, földrajzilag pedig 3 részre osztható a maya birodalom. Az északi mayáknak a Yucatán-félszigeten volt a főhadiszállásuk. A középsőknek a mai Guatemala északi része, Belize és Dél-Mexikó jutott, míg a délieknek a mai Guatemala déli része és Honduras, illetve El Salvador déli csücske. A Yucatán nagy emlékhelyei Uxmal és Chichén Itzá, a középső részé Palenque, Bonampak - Mexikóban - és Tikal Guatemalában. A déli központ Copan volt, a mai Honduras észak-nyugati részén. 
A klasszikus maja korszakkal egyidőben fejlődött ki a teotihuacani kultúra is, több történész nevezi ezt az időszakot a korai maya kultúrának. Teotihuacan városa Mexikóvárostól észak-nyugatra található kb. 50 km-re. Teotihuacán városa a maga 200.000 lakosával hajdan a világ egyik legnagyobb települése volt. Ezek a kultúrák élték a maguk viszonylag önálló életét, mígnem egyik törzs megtámadta és leigázta a másikat. Vagy valami más okból adták fel jól bevált életformájukat, ezen a történészek ma is vitatkoznak. A lényeg, hogy időszámításunk szerint 600 és 1.000 között a kialakult maja központok nagy része elnéptelenedett. 
A történelem következő fejezete az aztékoké, akik az 1400-as években lepték el a területet és ők voltak azok, akik annak idején találkoztak Cortes-zel és az ő "felfedező" csapatával. A kereskedelem és a mezogazdaság a virágkorát élte, melynek eloször a Hernán Cortes által vezetett spanyol hódítás vetett véget 1519-ben. A spanyol hadjáratok során 12 millió indián halt meg.
Azt mondják, hogy a kapocs a maják és az aztékok között a toltec-ok voltak, akik az egykori maja városokat lakták a maják után és az aztékok virágkora előtt. 
Az őshonos indiánok - aztékok - úgy tartották, hogy egy rég elment Istenük tért vissza Cortes személyében. Így egy részük Cortes mellé állt, egy másik csapat ellene. Cortes nagyszerűen keverte a lapokat és az "oszd meg és uralkodj" politikát a tökélyre fejlesztette. 
A XVI. századtól egészen a XIX. század elejéig jöttek a spanyolok és terjeszkedtek, itták a tequilát és háborúztak. Az 1800-as évek elején kezdett feszülni a húr a több-generációs mexikói születésű itt lakók és a spanyol korona adószedői között. 
1810-ben aztán egy lelkes pap - Miguel Hidalgo y Castillo - kirobbantotta a függetlenségi háborút, ami 11 éven keresztül tartott. Végül - rendkívüli véráldozatok árán - győzött a függetlenedni kívánó nemzet. 
1846-1848-ban az USA háborút folytatott Mexikó ellen meg nem fizetett adósságai miatt. Vereségük következményeként a mexikóiak kénytelenek voltak lemondani a Rio Grandétól északra eső területről. 1876-ban Porfirio Diaz diktátor került hatalomra, akit csak 1911-ben, a polgárháborúban sikerült eltávolítani. A lázadók vezére Emiliano Zapata volt.
1920-ban véget ért a háború, 1929-ben az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) került hatalomra. A párt majd hetven évig uralkodott, és csak a Chipas körzetében bekövetkezett nagy zavargások után, az 1996-os választásokon sikerült megbuktatni. Az USA-hoz hasonlóan elnöki rendszerre rendezkedett be az államapparátus, ám alig volt elnök, aki kiszolgálta volna a 4 évét. Volt olyan 22 éves időszak a múlt században, amikor 36 elnök is szóhoz jutott. Elnökök jöttek mentek, hol erőszakkal, hol békésen.

Mexikó története tele van korrupcióval, árulással és polgárháború-gyanús helyzetekkel. Többször viselt belháborút, mint külső ország ellenit. 
Mexikóban mindenki politizál és gazdasága - mint csecsemő az anyatejtől - függ az USA-tól. Természeti kincsekben való bőségét elhalványítják az ország gazdasági gondjai. A csökkenő kivitel, a kőolaj árának hanyatlása és az ezzel összefüggő rendkívül magas államadósság mind az államot, mind a lakosság nagy részét egyre nagyobb szegénységbe taszította. A lakosság száma közel 100 millió (ebből 20 millióan élnek a fővárosban), a nagyfokú népességnövekedés sok mexikóit késztet arra, hogy faluról városba költözzön. A déli nagyvárosok azonban már nem képesek több lakost eltartani, így nyomorba süllyednek. Mindennek a következménye a nyomornegyedek kialakulása riasztó fokú bűnözéssel.

De mindez senkinek se szegje kedvét attól, hogy Mexikóba utazzon, hiszen az ország óriási kultúrával rendelkezik, csodás természeti adottságai vannak, fantasztikus és hatalmas túrista paradicsomok alakultak ki, hogy mindenki igényeit ki tudják elégíteni. Ilyenek pl. a korábban épített, de még sokak által keresett és a híres Elvis filmekből is ismert Acapulco, majd kb. már 40éve Cancún is és aztán Playa del Carmen, de a Csendes Ócaán partján még több ismert üdüéőváros is, olyanok mint, Puerto Vallarta, Puerto Escondido és még jónéhány. A Yucatan fsz-i Cancun és Playa del Carmen mind a csodás karibi tenger partjáról ismert, manapság a legfelkapottabb és legszebb tengerpartok Mexikóban és az egész világon, ahol a turistákat védik a bűnözéstől és ahol az előbbiekben említett gazdasági és egyéb problémákból semmit sem érezni!